Munkástanács Híradó

 


a Munkástanácsok Hajdú-Bihar megyei Szövetsége kiadványa                                  2004 / 3 szám      2004 október

 

 

Helyreigazítás

 

Az előző számunk első oldalán cikk jelent meg „Debrecenből irányított országos postás siker” címmel. A cikk Kovács Nándornak, a Munkástanácsok Országos Szövetsége sajtófőnökének tollából a KÖRKÉP című hetilapban megjelent írása adatai alapján készült, a forrás megjelölése nélkül. Ezúton kérünk elnézést Kovács Nándor úrtól, gratulálva jól sikerült írásához.

Szerkesztőség

 

Debreceni gardenparti

 

2004. 08. 27.-én tartotta immáron hagyományossá vált közös rendezvényét a Munkástanácsok Hajdú Bihar megyei Szövetsége és a POFÜSZ Debreceni Munkástanácsa. A cél most is - az elmúlt év eseményeinek elemzésén és a ránk váró feladatok megbeszélésén túl - a szervezetek tagságának közelebb hozása volt egy igazi, kötetlen, baráti buli keretében.

A két szervezet vezetője illetve vezetősége beszámolót tartott a szövetségek munkájáról, és vázolták a szerintük várható irányokat és tennivalókat a munkavállalói érdekképviseleti ügyekben. Szó volt a jövendő bérfejlesztési lehetőségekről, elvárásokról, különböző munkahelyi szociális problémákról, sőt - talán az esemény jellegéből adódóan - sokan személyes problémáikat is elmondták. Néha igen parázs vita alakult ki, persze csak a jó ízlés határain belül. A beszélgetés mérlege pozitívan zárult, hiszen mindenki elmondhatta eddig magában tartott gondját,

vélt vagy valós sérelmét, s ezekre azt hiszem, kielégítő választ kapott.

 

 

 

A beszámolókból kiderült, hogy bár igen nagyot léptünk előre, - hiszen egyre gyarapodó taglétszámunk (elsősorban a POFÜSZ), és a munkavállalók felől érkező visszajelzések ezt mutatják - nem lehetünk elégedettek, még sok, és igen nehéz munka vár ránk.

 

A legfontosabb most az, hogy egységbe tömörítsük azokat a munkavállalókat, akik biztonságot, erkölcsi, anyagi megbecsülést szeretnének, és ezért tenni is hajlandók.

 

Jó volt látni a rendezvényen résztvevő embereket, családokat, akiken észre lehetett venni a „jó tartozni valahová” érzést. Jó tudni azt, hogy az ember nincs egyedül, most ami-

kor cégek szűnnek meg naponta, emberek ezrei kerülnek utcára, s ez talán holnap Velem, Veled is megeshet. Akkor jó arra gondolni, tartozol valahova, ahol emberek harcolnak érted is, védik a Te érdekeid is, sokszor olyankor is, mikor nem is gondolnád.

Azt gondolom, a bulin, az evés-iváson, táncon, szórakozáson túl ez a legfontosabb üzenete az ilyen összejöveteleknek, bárhol is legyenek megtartva az országban.

Ezért csak bátorítani tudok mindenkit, kövesse a hajdú-bihariak példáját

 

 

Lonsták Péter

Munkástanácsok

Hajdú-Bihar megyei Szövetsége

alelnök

 

Élet az első vonalban

 

Jelentős esemény előtt áll az Autóközlekedési Munkástanács tagsága. 2004. október 26-27.-én tartják a Hajdú Volánnál az ÜT választásokat. Ebből az alkalomból – de nem csak erről - kérdeztük Palotai Ferencnét, az Autóközlekedési Munkástanács elnök asszonyát.

 

Hány fővel képviselteti magát jelen pillanatban az Autóközlekedési Munkástanács a Hajdú Volán Üzemi Tanácsában?

Szervezetünkből jelenleg két fő munkástanácsos tagja van az ÜT-nek. Az eltelt időszak eredményei alapján reméljük, hogy az általunk delegált hét főből legalább ketten most is bejutnak, lehetőséget biztosítva arra, hogy az általunk képviselt prioritások is érvényesülhessenek a vállalati stratégiában.

 

A lebonyolításban már van gyakorlatuk, hiszen nem ez az első választás, amiben részt vesznek?

Kicsit komplikáltabb lesz a mostani választás, mivel a dolgozóknak két szavazólapot is ki kell tölteni, hiszen ekkor választják meg a Munkavédelmi képviselőket is. A Munkavédelmi képviselő választásra is delegáltunk tagjaink közül három főt.

 

Mely területen dolgoznak elsősorban a Munkástanács tagjai?

Szervezetünk tagjainak túlnyomó többsége autóbuszvezető. Munkájuk hálátlan, nehéz, felelősségteljes, de nap, mint nap újult erővel vágnak bele a feladatok elvégzésébe, dacolva a nehézségekkel. Óriási felelősséggel és odafigyeléssel kell, hogy végezzék feladatukat, abban reménykedve, hogy majd eljön az idő, amikor mindenki elismeri a munkájukat, és – megelégedésükre - díjazzák is azt!! A Munkástanács kiemelt feladata, hogy a megfelelő elismerést és bérezést megkapják a szakmában dolgozók

 

Kikre, milyen támogatókra számíthatnak felelősségteljes munkájuk során?

Szervezetünk tagja az Autóbuszközlekedésben és Személyszállításban Dolgozók Uniója-nak (ADU) és a Munkástanácsoknak. Az Unió fő célkitűzése az, hogy tagszervezetei az autóbuszvezetők érdekeit képviseljék, és elérje, hogy megfelelő elismerést kapjanak munkájukért! Természetesen az ADU stratégiai támogatásán túl napi munkánk végzésében segítséget kapunk a Munkástanácsok megyei és országos vezetésétől is.

A közelmúlt eredménye, hogy a MERCEDES típusú autóbuszokon dolgozó autóbuszvezetőket is megilleti a korkedvezményes nyugdíj, amit eddig csak az IK típuson dolgozók kaptak meg.

Az Unió tagszervezeteinek tagjai egy nagyon előnyös biztosítási formában részesülnek, ami egyedülálló a szakmában.

Molnár Anna

 

Munkavédelmi szeminárium földváron

 

Jól sikerült munkavédelmi szemináriumot tartott a Munkástanácsok Országos Szövetsége 2004. szeptember 15-16.-án Balatonföldváron. A konferencián a Munkástanácsok Hajdú-Bihar megyei Szövetsége képviseletében részt vett Herega Sándor megyei elnök is.

 

A szeminárium magas színvonalát jelzi, hogy olyan neves előadók tartottak tájékoztatót, mint Czuglerné dr. Iványi Judit, a Munkástanácsok Országos Szövetsége jogi szakértője, Éger Zoltán, a Baranya megyei ÁNTSZ osztályvezetője, Kápolnai Árpád, a Baranya megyei Munkaügyi Központ igazgatója, Perényi József, a Munkástanácsok Baranya megyei Szövetsége elnöke, a MOSZ Szövetségi Tanácsa titkára.

A szeminárium résztvevőit Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnöke köszöntötte. Megnyitójában elmondta, hogy Holland segítséggel jött létre a szeminárium. Kiemelte, hogy a MOSZ fontos feladatának tartja a munkavédelmi kérdések napirenden tartását, amint ezt a szeminárium megszervezése is jelzi.

 

Czuglerné dr. Iványi Judit elmondta, hogy a balesettel kapcsolatos jogszabályban szereplő fogalom-meghatározások sajnos nem teljes mértékben fedik egymást. Az egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvény meghatározása értelmében üzemi baleset az a baleset, amely a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri a biztosítottat. Társadalombiztosítási szempontból üzemi baleset az a baleset is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának (munkaképesség-változásának) az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb orvosi vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte. Az üzemi baleset szabályait kell alkalmazni, így tágabb értelemben ebbe a fogalomba tartozik a foglalkozási betegség is, amely, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. A foglalkozási betegségek körét a külön kormányrendelet állapítja meg. Nem minősül üzemi balesetnek ellenben az a baleset, amely kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt.

Elmondta, hogy a munkahelyi balesetek minimum egynegyedét eltitkolják, főként az anyagi következmények miatt. Munkahelyen, illetve onnan jövet-menet másfélszáz haláleset történik évente. A legveszélyesebb ágazatok listáját az építőipar vezeti, a halálos balesetek egyharmada itt történik.         

 

Részletes tájékoztatást adott a munkáltatóra és munkavállalóra háruló jogokról és kötelezettségekről. Ismertette – a teljesség igénye nélkül, -  milyen vagyoni (munkabér, más igazolható jövedelem, stb.), nem vagyoni (ruházat, használati tárgy, óra, stb.), dologi (életvitelben történt negatív változás kompenzálása) kártérítésre van a dolgozónak lehetősége.

 

Kápolnai Árpád statisztikai adatokkal alátámasztott tájékoztatója bemutatta, hogy a rendszerváltás óta minden évben csökken a munkahelyi balesetek száma. Elmondta azt is, hogy ez a javulás elsősorban nem a munkahelyi fegyelem vagy a technikai fejlődés számlájára írható, hanem sajnos a munkahelyek számának csökkenése okoz statisztikai javulást.

A balesetek szempontjából a legveszélyesebb ágazatok listáját az építőipar vezeti - tavalyelőtt 49 építőipari munkás vesztette életét munka közben, 2003 első félévében kilenc. Ennek oka, hogy az építőiparban magas a szakképzetlenek aránya, és itt a legnagyobb a fluktuáció és a feketemunka részaránya, illetve hogy gyakran az időjárás viszontagságainak kiszolgáltatott szabadtéri munkahelyeken folyik a munka.

 

Éger Zoltán ismertetett néhány munkavédelemmel kapcsolatos miniszteri rendeletet, melyek a munkahelyek munkavédelmével, a pihenőidővel, védőitallal, pihenőhelyek kialakításával foglalkoznak. Tájékoztatást adott a pszihikai megterhelések pszihoszomatikus tüneteket produkáló eredményéről, illetve a képernyős munkahelyekkel kapcsolatos rendeletek végrehajtásának buktatóiról.

M A

 

Ágazati Párbeszéd az Európai Unióban

 

Az Országos Érdekegyeztető Tanács (elődje Országos Munkaügyi Tanács) 2001. február 21-én döntött az ágazati párbeszéd bizottságok megszületéséről, 2004. szeptember 22-én pedig aláírásra került a „Megállapodás az ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban” című dokumentum, amely útmutató az ÁPB-k működésére, a bizottságok döntési mechanizmusára a jogszabályi megjelenésig.

E rövid, de rögös út kiértékeléseként, illetve a magyarországi párbeszéd Európai Úniós kapcsolódásának elemzéseként az OFA előadást és konzultációt tartott a Hotel Agro-ban 2004. szeptember 28.-án.

Az előadásokat Dr. Arató Krisztina egyetemi adjunktus, az ELTE ÁJK. Politikatudományi Intézet munkatársa, illetve Dr. Lux Judit, az Ágazati Tanács titkára tartotta, az ÁPB-k részéről Román Péter, a Junior Vendéglátó Vállalat vezérigazgatója, és Bereczky András, a MEDOSZ Főtitkára szólt hozzá a témához.

 

Dr. Arató Krisztina előadása elején nagy vonalakban ismertette a párbeszéd kialakulását Európában. Elmondta, hogy a Montan Uniótól eredeztethető a konzultációk rendszere, a gyakorlati párbeszéd azonban csak 1963-ban, Mezőgazdasági Közös Bizottság megalakulásával kezdődött. Ettől az időponttól kezdve folyamatosan jöttek létre a Közös Bizottságok (Közúti Szállítás, Belvízi Hajózás, Vasúti, Tengeri Halászat, Tengeri Szállítási, Polgári Légi Közlekedési, stb.), Informális munkacsoportok (Kereskedelem, Bankok, Biztosítás, Cipőipar, stb.), Vitacsoportok (Cukoripar, Fafeldolgozás).

Mérföldkő volt az ágazati párbeszéd menetében az 1992-ben aláírt Maastrichti, és az1997-ben elfogadott Amszterdami Szerződés.

Mivel Európában is nagy volt az összevisszaság az egyeztetések körül, 1998-ban az EU elrendelte a rendteremtést, az áttekinthetővé tételt, az ÁPB-k létrehozását. Kijelentették, hogy a demokratikus deficit megszüntetése a cél.

Az európai Ágazati Párbeszéddel kapcsolatban elmondta, hogy Európában keretszabályok vannak, minimumokat állapít meg az EU. Első lépésben szabálytervezetet készít, melyet a szociális partnerek vagy elutasítanak, vagy normál konzultációt folytatnak le a témában. A szociális partnerek megegyezésén nem változtathat az EU.

Sfelhívta a figyelmet arra, hogy szemléletváltásra van szükség Magyarországon is, képben kell lenni az összeurópai ágazatokról.

Kérdésre ismertette, hogy a munkaerő kölcsönzés elterjedőben van az EU-ban, de a munkabiztonsági és alkalmazási feltételek nagyon szigorúak.

 

Dr. Lux Judit az európai szintről az országos ágazati egyeztetések területére tért át.

Elmondta, hogy sikerült a néhány évtizedes lemaradást behozni. Magyarországon az első ágazati kollektívszerződést 1903-ban kötötték, innen datálhatjuk a Párbeszéd Bizottság ősének létrejöttét.

1992-től igény jelentkezett a középszintű egyeztetésre Magyarországon is, és ezek a jelzések 1998-tól felerősödtek. Az EU csatlakozás „kényszere” sürgetővé tette a Párbeszéd Bizottságok rendszerének hivatalos kialakítását, és elindult az alábbi folyamat:

2001. február 21 az OMT dönt a PHARE programról,

2002. június 6. a kormány és az EU képviselői aláírják a PHARE-program beindítását,

2002. július 26. az OÉT első ülésén kimondják, Ágazati Tanács segítse a PHARE-programot,

2002. szeptember indul a PHARE program

2003. március 3. a Kormány és a szociális partnerek aláírásukkal megerősítik, hogy érdekeltek az ÁPB-k megalakításában, azok hosszú távú működtetésében,

2003. július 2. az OÉT képviselői aláírják a Keret-megállapodást, mely tartalmazza az alapelveket az ÁPB-k megalakítására,

2004. január 27. a PHARE-program sikeresen befejeződik, az EU jó minősítést ad a programra,

2004. augusztus 13. az OÉT Állásfoglalásában megállapítja, hogy a PHARE-program eredményesen lezárult,

2004. szeptember 22. „Megállapodás az ágazati párbeszéd bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban” című dokumentum aláírása, mely útmutató az ÁPB-k működésére, a bizottságok döntési mechanizmusára a jogszabályi megjelenésig.

 

Elmondta, sajnálatos dolog, hogy az országban igen keveset tudnak a fejleményekről, hiszen még a dokumentum aláírásáról sem közvetített a média. Biztató azonban, hogy ebben az „érdektelen” környezetben mégis vannak komoly, látványos eredmények:

 

Befejezésül felhívta a figyelmet arra, hogy az ágazati egyeztetésből nem lehet egyetlen szervezetet sem kizárni. Amennyiben a szavazati jogúvá válás kritériumainak egy szervezet nem felel meg, konzultációs joggal vehet részt a munkában. A Foglalkoztatási Minisztérium Ágazati Bizottságok irodáiba munkaidőben - bejelentés nélkül, -  bármikor, bárki bemehet, tájékoztatást, segítséget fog kapni.

   Román Péter véleménye szerint jelen pillanatban a tenniakarás és a tudatlanság jellemzi az ÁPB-k körül kialakult helyzetet. Elmondta, hogy nem jó az, ha a munkavállalót nem engedik, nem segítik fejlődni, tanulni, mert nem tud azonosulni a munkáltató céljaival. A célok megvalósításában csak akkor tud igazán részt venni, ha folyamatosan segítik a képzését.

   Bereczky András a mezőgazdaság problémáinak ismertetése után elmondta, hogy a MOSZ és a MEDOSZ között folyamatos az együttműködés. Még az októberi hónapban aláírásra kerül az FVM és az ÁPB közötti megállapodás.

Herega Sándor

 

Kiadja:

a Munkástanácsok Hajdú-Bihar megyei Szövetsége

Szerkeszti: a szerkesztőbizottság

Szerkesztőség levélcím:

4026. Debrecen, Péterfia u. 2

Telefon: (30) 9-352-153

e-mail: mthbm@freemail.hu